Megdöbbentő tények a bolygónkról és rólunk. 2. rész

Magyar vonatkozású adatokkal folytatom a megdöbbentő tények felsorolását.

˝Dr. Márai Géza, a Szent István Egyetem Táplálkozástudományi Intézet 1985-ös jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország termőterületeinek nagy része már elsavasodott. Ez azt jelenti, hogy a civilizációnk által felhasznált rendkívül szennyező, nem természetes anyagok az ökológiai egyensúlyt felborították. A vegyszerekkel kezelt földben élő barátságos baktériumok kipusztulásából adódóan a lúgosító anyagokat a növények nem tudják hasznosítani. Tápanyaghiányos földön tápanyaghiányos növény terem, ez, és az állat, amely ezt eszi, szolgál fő táplálékunkul.

Az élelmiszeripar szárnyalása következtében azonban még ezt a keveset sem kapjuk meg csak úgy egyszerűen: feldolgozzák, finomítják, ízesítik és tartósítják. Ezek a technológiai eljárások szinte mindent kivonnak az élelmiszerekből, és új vegyi tartalommal töltik meg azokat.
Dr. Márai vizsgálatai szerint 1985-re a növények vitamin, ásványanyag és nyomelem tartalma mintegy 70 %-kal csökkent, egyúttal felhívta a figyelmet arra is, hogy az esszenciális vitáltápanyagokat már csak étrendkiegészítők fogyasztásával pótolhatjuk.

Köszönet illeti a vegyipart, az élelmiszeripart és a gyógyszer-ipart, amelyeknek mi mindannyian fogyasztói vagyunk. Nap mint nap. És ha ez még nem lenne elég, fogyasztóbarát (?) élelmiszeriparunk (mezőgazdaság, húsipar) karöltve a vegyiparral és a gyógyszeriparral zseniális megoldást talált.

A probléma ott kezdődött, hogy az intenzív húshegyek tenyésztésével az állatok betegesek és agresszívak lettek.

Ezért preventív megoldásként gyógyszerezik őket antibiotiku-mokkal, nyugtatókkal, amelyek “mellékhatásaként” még gyorsabban is nőnek, hamarabb le lehet vágni őket. A gyógy-szermérgek és adalékanyagok (pl. a melamin, ami a takarmány dúsítására használatos) eközben felhalmozódnak a testükben.

Lássuk tehát egészségünk szintjén mit jelent például az állatok preventív (betegség megelőző) antibiotikumos kezelése!

Az antibiotikumok jellemző tulajdonsága, hogy a kicsi, hatástalan mennyiségek a baktériumok rezisztenciáját eredményezik (rezisztencia= ellenálló képesség).
1986-ban a Bonni Egyetemen kimutatták, hogy az állatok által kiválasztott antibiotikumok a trágyalében visszanyerik aktív alakjukat. A trágyalével kezelt talajon nagyon lassan megy végbe a lebomlásuk, így még a learatott termésben is rezisztens törzsekkel kell hogy számoljunk. 1990-ben a Német Szövetségi Egészségügyi Hivatal olyan vizsgálati eredményekre hívta fel a figyelmet, melyek szerint főként a friss zöldségek és saláták lehetnek a kórokozók hordozói. Ezek már azok a gombák, baktériumok, paraziták, amelyek az antibiotikumokkal folyamatosan képesek együtt élni, sőt képesek táplálékként hasznosítani azokat.

Az immunrendszerünket alkotó sejtek helytelen táplálkozásunk eredményeként a szó szoros értelemben valahol az élet és halál közti mezsgyén harcolnak az emberi faj túléléséért. Csak azért, mert nem az őket éltető táplálékkal etetjük meg őket.
Folyamatosan mérgezzük az egész planétát és vele együtt még a gyermekeink gyermekeit is, sejtszinten ugyanúgy, mint globálisan. Kapkodjuk a gyógyszereket, mert már csak üggyel-bajjal létezünk. Ön is érezi, hogy nincs ez így jól?
A WHO követelte ugyan a takarmány antibiotikumok teljes betiltását, ez azonban a profitérdekeltség érdekköre nyomására csak követelés maradt, tettek nem követték.
A jövő problémái azok a krónikussá vált fertőzések, amelyek alapja az immungyengeség. Azaz nem a kórokozók jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem az immunrendszerükben súlyosan legyengült betegek.

„Ha a Vegyészeti Hivatalnak annak idején megengedték volna, hogy az előírások szerint végrehajtsa a törvényt, milyen hatással lett volna a mai élelmiszeriparra?
Az élelmiszerekben még nyomokban sem volna benzoesav, kénsav vagy szulfit, timsó vagy szacharin. Ezek az anyagok legfeljebb orvosi célú alkalmazásra léteznének.
Az üdítőitalok nem tartalmaznának koffeint és cukrot. Fehérített liszt nem kerülne országos kereskedelmi forgalomba. Élelmiszereinket semmilyen formában nem hamisítanák, és nem látnák el hamis feliratokkal. Egészségünk nagyban javulna, életkorunk jelentősen meghosszabbodna. Az élelmiszerek gyártói, különösen a molnárok arra fordítanák energiáikat, hogy teljes kiőrlésű rostálatlan gabonalisztek termelésével javítsák a közegészségügy helyzetét, és boldogabbá tegyék a családokat. Egy minőségében feljavított, egészségesebb étrenddel jelentősen megnőne az ország fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képessége. Példánkat az egész civilizált világ követné.” írta Dr. Wiley, a Vegyészeti Hivatal alapítója és vezetője 1929-ben.

Azt se hagyjuk ki, hogy az egyre intenzívebb állattartás egyre intenzívebb mezőgazdasági termesztést igényel. Ehhez a termőterület vegyszeres kezelésére van szükség, az egyre tápanyaghiányosabb földön termő tápanyaghiányos betegeskedő növények megvédése érdekében (műtrágyák, rovarirtófelhők, permetezőszerek). Ezek a vegyületek azonban a kívánt hatás elérése nélkül további mérgező vegyületeket alkotnak az élelmiszer alkotó-anyagaival, amit például a takarmánnyal az állat megeszik. S nem csak az állat, de a gabonafélék fogyasztásával (ami az emberiség egyik fő tápláléka), mi, emberek is vegyszereket eszünk, akár csak mindennapi kenyerünk elfogyasztásával is.

Kérem, nézze csak meg bármelyik nagy élelmiszer áruházban az egész falra kiterjedő kenyér- és pékáru választékot! Egy árva darab kenyeret sem talál, amit ne terheltek volna meg egy rakás adalékanyaggal még ráadásként…
Dr. Wiley akkor még talán nem is feltételezte, hogy az idegen anyagok a hosszú távú használat során az élő testben (környezetünkben is) felhalmozódnak. Vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek híján a test nem képes kiüríteni, inkább csak elraktározza.
Már mindenhol lerakódnak ezek a szennyeződések, a sejt egészsége romlásával sérül maga a szerv, és kellő segítség (vitáltápanyagok) híján bedől az egész szervezet.

Ezek a természetidegen anyagok bennünk vannak, időzített bombaként ketyegnek, és mi nem értjük, miért nem működik a testünk normálisan?!

Az emberi test kiváló méregtelenítő rendszerrel van “felsze-relve”. Iszonyú terhelést bír ki még így is, hogy szinte csak természetidegen mérgekkel tápláljuk. Hosszú ideig bírja. Lehetőségeihez képest alázatosan szolgál bennünket, próbálja megjavítani magát.
A “minőségi éhezés” elméletnek, mely szerint alapvetően a helytelen táplálkozás és a bekerülő óriás mennyiségű mérgezés felelős a nyavalyáinkért, ez az alapja. Testsejtjeink a nap minden percében vitaminokra, ásványi anyagokra és nyomele-mekre éheznek, hogy lépést tudjanak tartani a fokozódó mérgezésekkel és tudjanak egészségesen működni. Ez a jelen civilizációs táplálkozási formánk mellett nem kivitelezhető.

Az űrkorszak kezdetén, paradox módon a vitáltápanyagokat, melyek kedvezően befolyásolják sejtjeink válogatási képességét, étrendkiegészítő kapszulákban vagyunk kénytelenek elfogyasztani, pedig sajnos ezek túlnyomó többsége is kezelt élelmiszer.

A megoldás azonban nem az, hogy ezentúl “tubusból” étkezünk.
A megoldás az, hogy megpróbáljuk megfordítani a folyamatot. A szennyeződésektől megtisztított vitaminmolekulákat ismeri a testünk, mivel természetes eredetűek.

Az élelmiszeripar igenis meg tudja őrizni a természetes vitálértéket, csak szándék kérdése! Amennyiben az emberi testet természethű élelmiszerekkel tápláljuk, az emberi test találékonysága határtalan. Sejtjeink ki tudják választani, hogy mit szeretnének felhasználni egészséges működésükhöz, és hogy az akarva-akaratlan bejutott mérgeket semlegesíthessék. Folyamatosan és tudatosan törekednünk kell arra, hogy a lehető legtermészetesebb táplálékot fogyasszuk, mert a további mérgezések egy jó része kivédhető csak a megfelelő táplálék illetve használt italaink, tisztító és tisztálkodó szereink megfelelő kiválasztásával. Tudatos vásárlásainkkal befolyásolhatjuk a piacot, mert ők azt kell hogy gyártsák, amit mi hajlandóak vagyunk megvenni.

Erre időt és energiát kell szánnunk, mert mi építjük saját gyermekeink számára a világot, mely otthonunk, s amelyben ők és az ő gyermekeik élnek majd, amikor mi elmegyünk.

Nézzük meg egy kicsit a környezetből bekerülő nehézfém szennyeződést!
Nem titok már, hogy a tenger és folyók állatvilága óriási higany, ólom, kadmium, stb. szennyeződésnek vannak kitéve. Hogyha ezek a nehézfém koncentrációk az ember tevékenységének következtében a természetesnek 100 vagy akár 1000 szeresére nőnek, akkor mindenképpen átlépik a magasabban fejlett élőlények biológiai határértékét.
Napi ólomfelvételünk körülbelül 3/4-e élelmiszereinkből származik. A leveles zöldségek és forrasztott konzervdobozok állnak az első helyen az okok között, de beszélhetünk a tenger és folyók gyümölcseiről, a húskészítményekről is. A higany felelős elsősorban a második generáción (gyermekeinken) tapasztalt viselkedészavarokért, a stresszhelyzetben fellépő cselekvésképtelenségért, tanulási nehézségekért. Az ólom is befolyásolja a közérzetet, itt is az agy és a központi idegrendszer szenved kárt.
Az Amerikai Tudományos Akadémia szerint: ” ha ólomból kicsiny mennyiségek, de hosszú időn keresztül jutnak a szervezetbe, akkor ez hatással van a viselkedésre.

Ez a lappangó hatás 2 formában jelentkezhet: a szellemi képességek csökkenésében és a krónikus hiperaktivitásban”.

Ezek szerint, amikor gyermekeink olyan magatartásformát produkálnak, amely elviselése számunkra nem tolerálható (és hányszor van ilyen!) sokszor nem ők a hibásak, hanem a bennük felhalmozódott ki nem szűrt környezeti és iparilag hozzáadott szennyeződések. Hiszen a cukor, a nehézfémek, de még a környezetben felhalmozódó vagy az élelmiszerekhez hozzáadott vegyipari adalékanyagok és azok melléktermékei is az idegrendszerünket támadják. Az idegrendszer fő támogatói és gyógyítói a B vitaminok, amelyeknek fő forrásai a gabonák héja, és amelyeknek ipari hántolása és finomfeldolgozása eredményeként igencsak híján vagyunk.

Az univerzumban a kvantumfizikai kutatások szerint minden rezeg. Még az anyag is, melyet mi szilárdnak látunk, igazából szinte örvénylik, és állandó mozgásban van. Minden elemnek sajátos rezgésszintje van. Ezt úgy is el lehet képzelni, hogy mindennek más hangja van, csak mi nem halljuk. Masaru Emoto, egy japán tudós szerint az emberi érzelmek rezgésszintjei bizonyos elemek rezgésszintjével kapcsolhatóak.

Például az ingerültség okozta rezgések megegyeznek a higany rezgéseivel, a harag az óloméval, a bánat és szomorúság pedig az alumíniummal. Ha túl sok van ezekből az anyagokból a testünkben, az ő rezgésszintjük (erős hangjuk) miatt mi is ok nélkül bánatosak, haragosak vagy ingerültek leszünk.

Ha például a cukor fogyasztása görcsbe rántja az idegrend-szerünket (stresszállapot), az összes elraktározott hasonló rezgésű elem együtt rezonál az ingerültségünkkel (higany).
Ugyanez megtörténhet úgy is, hogy felidegesít valami, és mi még akár órák után is idegesek és ingerültek vagyunk, pedig már arra sem emlékszünk, miért is lettünk mérgesek. Ez a jelenség akkor nyer értelmet, ha belegondolunk, milyen elemekből építettük fel a testünket az elmúlt 100 év során.˝

Még nincs vége. Pénteken befejezem a megoldásokkal.