Hajrá Vasas!

Régen sokat jártam focimeccsre, de az utóbbi években a rendsze-ressé vált balhék miatt hanyagolom az élőben történő szurkolást. A TV előtt azonban ma is megnézem az érdekesebb mérkőzéseket, sajnos elsősorban a külföldieket. Ilyenkor a csemetéim is gyakran mellém kuporodnak és együtt drukkolunk.
Egyszer-kétszer már mondták nekem, hogy szeretnék, ha kivinném őket a közeli Vasas pályára, amelynek a fényei az aktuális szombat estéken bevilágítanak a konyhánk ablakán, sőt, még a szurkolók hangja is gyakran behallatszik.
Én ilyenkor mindig igent mondtam, a múlt hétvégéig abban a hitben, hogy lányok lévén ezt nem gondolják igazán komolyan. Na, annál inkább meglepődtem szombaton, amikor Kati lányom elkezdett nyaggatni, hogy ő igenis nagyon szeretné, ha elvinném. Kiderítettem, hogy aznap pont van hazai meccs, ami este 7-kor kezdődik és a Kaposvár lesz az ellenfél.
Így nem volt mit tennem, mint betartani az ígéretemet. 1/2 7-kor fogtuk magunkat és gyalog elindultunk a Fáy utca felé. Timikém szerencsére nem akart velünk jönni, így bátrabban fogtam Katám kezét és bíztam benne, hogy ezen a pályán talán kevésbé erőszakos emberekkel találkozunk és biztonságban megnézzük majd az első félidőt. Én balga azzal számoltam ugyanis, hogy ennyi idő alatt biztosan megunja majd a lányom az egy helyben ülést és mehetünk haza. Hát nem így lett! Annyira élvezte a játékot, hogy a szünetben át kellett vinnem a másik kapu elé, hogy ott talán majd végre gólt is látunk. Erre bizony még sokáig várnunk kellett, mert a bíró spori enyhén szólva érdekesen vezette a mérkőzést. Lányocskám annyira élvezte a helyzetet, hogy előbb szotyizni kezdett, majd kissé bátortalan hangon ugyan, de ő is rákezdett a Hajrá Vasas-ra! Ennek meg is lett az eredménye, mert a hajrában csak sikerült végre a góllövés és 1-0 lett a végeredmény. Innen is üzenem a Mészöly Gézának, hogy küldheti a bérletet a gyereknek, ha azt akarja, hogy jól szerepeljen a csapat.