Végre sikerült elegendő erőt összegyüjtenem ahhoz, hogy folytassam a blogírást. Még egyszer köszönöm minden kedves olvasómnak a bíztatást, bevallom rám fért.Pedig ez a hónap nagyon sikeresen indult, hiszen elnyertem egy 12.000 m2-es irodaépület felújítás utáni takarítását, ami lekötötte volna a szabad kapacitásomat egészen Karácsonyig. Minden munkatársam nagyon örült, hogy ebben a nehéz helyzetben év végéig biztosan lesz tennivalója és össze tudja majd gyűjteni a fa alá valót. A munka elég nehezen indult be, mert az építő cég csúszott a határidővel, így mi is kapkodva tudtuk csak elkezdeni a takarítást. Nem is tudtunk igazán haladni, mert a munkások rendszertelen időközökben vissza-visszajártak a már kitakarított részekre, hogy ott még dolgozzanak. Nem vagyok már kezdő ebben a műfajban, de én még ekkora fejetlenséget életemben nem láttam! Azért mi nagyon igyekeztünk és sikerült is nagyjából időben befejezni ezt a szintet.
Néhány nap pihenő után következett a második emelet. Gondoltam, a kezdeti nehézségeken már túl vagyunk és innentől olajozottan fog menni a munka. Sajnos nagyot tévedtem! A munkások össze-vissza dolgoztak, ezáltal bekoszolták a már kitakarított helyiségeket. Hiába jeleztem ezt a kivitelező felé, változás nem történt. Azaz mégis. A munkálatok felénél járva megjelentek az irodaház emberei és szó nélkül elkezdtek beköltözni.
Természetesen nem a már tiszta irodákon keresztül közlekedtek, hanem a poros folyosón át, ami azt eredményezte, hogy alaposan összekoszolták a bebútorozandó területet. Ezek után még ők támadtak le minket, hogy piszkos a padló! Béketűrő ember vagyok, de itt elszakadt nálam a cérna. Megkerestem a kivitelezők főnökét és beszámoltam neki erről a nonszensz helyzetről. Ő erre a lovaglópálcával az embereit nógató főgondnoknak adott igazat, mire én közöltem vele, hogy akkor keressen helyettünk más bohócot és bontsuk fel a szerződét. Ebben meg is állapodtunk. Mi azért befejeztük a takarítást és ismét kijavítottuk a már egyszer elvégzett munkát, hogy ne köthessenek belénk. Ennek ellenére másnap az elvégzett munkának csak a 70 %-át voltak hajlandóak leigazolni, amit én persze nem fogadtam el, mert fényképes bizonyítékaim voltak arról, hogy nem jogos a kifogásuk. Másfél heti levelezgetés után annyit sikerült elérnem, hogy valamennyivel csökkentették a levonás mértékét, amibe én jobb híján belementem. Egy nagy cég ellen ugyanis vajmi kevés reménnyel, ámde annál több kiadással kezdhettem volna el pereskedni, ami ráadásul évekig is eltarthatna és addig futhatnék a pénzem után. Meg is fogadtam magamban, hogy még egyszer ilyen munkát nem fogok elvállalni. Most ott tartok, hogy egy bő hete lejárt a 30 napos fizetési határidő, de még egy fillért nem utaltak át belőle a számlánkra. Tud valaki egy okos tippet, hogy mihez kezdjek most?
Bejegyzések
